Először tapasztaltam a következőket:
1. Teljesen komolyan veszik a problémánkat.
2. Valóban erőszakmentes módszerekkel ismertetnek meg, ami eredményhez vezet.
3. Egy tréner, aki nem törekszik helyszíni hatásvadászatra, ezáltal a kutyussal én dolgozhatok, együtt érhetünk el sikereket! :-)
Olyan ez, mint amikor hosszú idő után levegőhöz jutunk. Már azt hittem, én vagyok túl körülményes, mivel a korábbi "szakemberek", akikkel beszéltem megmosolyogtak vagy arról győzködtek: a kutyus túléli a lökdösést, kiabálást, pórázon rángatást, indokolatlan megfélemlítést és semmi baja nem lesz, nem romlik meg a kapcsolatunk.
A korábbi, magukat "szakembernek" mondók, javítandó/megszerelendő tárgyként tekintettek ÁLMOSra, nem értették meg, mennyire fontos a mi bizalmi viszonyunk. Istenem! Egyik cikkében olvastam, elég megállni vagy megfordulni a póráz húzásakor. No... a nálunk járt hölgy szerint az baromság. Amióta a megállásos, Turid Rugaas módszert használom, egész jól haladtunk, szép nyugodtan sétált.
Elhangzott az is egy kutyaiskolát vezető ember szájából: ÁLMOS túl jó kutya nekem, kezdő gazdinak. Ő kutyatartót mondott. Viccesen javasolta, cseréljük el kutyáinkat... Agyrém! Nagyon sokáig rosszul éreztem magam a megjegyzés miatt.
Szóval igazán köszönjük, hogy ellátogatott hozzánk és direkten meg közvetetten is megerősített engem a korábbi ösztönös, kutyákhoz való hozzáállásomban!
Bár minél több gazdinak lenne ilyen tapasztalata és öröme!
Panyi Zita
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése