Voltam Veszprémben a Bernáth Vikivel és az Ő kutyájával a Gulya-dombon rohangálni és a GAZDI már kétszer is elvitt magával autóval dolgozni. Ott nekem egy Akita Inu és egy Staffordshire Terrier-keverék kutyával kellett sétálni meg játszani, - GAZDI meg tesztelte őket és engem meg dicsért mert nem féltem tőllük.
Különben a GAZDI minden nap háromszor is elvisz sétálni, játszani és közben néha azért tanulnom is kell. 10 hetesen már tudtam 'ülsz'-ni, 'fekszik'-ni és azt is megtanultam, hogy ha valakitől azt hallom, hogy 'ANGIE' akkor annak a szemébe kell néznem. 12 hetesen megtanultam, hogy (ha nincs zavaró körülmény!) akkor a 'gyere'-re oda kell menni a GAZDIhoz és a 'helyedre' azt jelenti, hogy a párnámra kell somfordálnom.
Ebben az a jó, hogy GAZDInak van egy jutifalat tartója és abban mindig vannak finomságok. Amikor rendesen csinálom a dolgokat akkor abból kapok valamit.
Amikorra befagyott a Balaton, addigra én 18 hetes lettem és már 14 emberi szót tanultam meg megérteni.
Azóta minden nap lemegyünk a jégre és van amikor a GAZDIék korcsolyával és nem cipővel, - nekem persze mindegy, mert az én tappancsaim jégre, hóra, földre egyformán jók. Azonban én úgy gondolom, hogy amikor ők a korin csúsznak akkor én szaladok és el akarom kapni a korijukat, - aminek ők nem örülnek.
Aztán annak sem örültek, hogy amikor a szél fújt egy nagy falevelet, akkor én utána szaladtam. Annyira koncentráltam a hó tetején guruló-ugrándozó falevélre, hogy közben nem hallottam, hogy a GAZDI kiabál. De aztán végül is utolértem, elkaptam és visszafordultam a számban a falevélllel. Basszus ! Akkor láttam, hogy kb. 1 1/2 km-re vagyok a parttól és a GAZDIékat már alig látni, ezért még gyorsabban, de nagyon büszkén rohantam visszafelé. Este hallottam, hogy a GAZDI valakinek azt mondta: "már azt hittük, hogy Siófokról kell majd visszahozni !" - ezt én nem igen értettem, de nem valami jót jelenthet rám nézve, ezért tovább aludtam a párnámon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése